Nekem ez a legklasszabb dolog a gyermeknevelésben… | Zelegor Törpmanó
vidaAgiProfil

Vida Ági pszichológus, online marketing szakértő. Zenetanárnak készült, pszichológusként végzett, majd online marketing diplomát is szerzett. Ági két honlapján keresztül (kismamablog.hu, gazdagmami.hu) édesanyáknak nyújt segítséget abban, hogy kiteljesedett életet élhessenek szülőként és dolgozóként. [fotó: Orosz Anna]

Vállalkozó anyuka vagy és otthonról dolgozol. Hogyan tudod beosztani az időd, hogy a gyermekeid is megértsék?

Arról beszélnék, mikor kisebbek voltak, mert most iskolások, nem okoz olyan nagy nehézséget. Amikor kisebbek voltak, egyrészt abban az időszakban próbáltam megoldani a vállalkozás elmélyülős részét, aminél nem jó, ha ott vannak a gyerekek, amikor reggel ők még aludtak. Hogy pontosabb legyek, hajnalban aludtak. Illetve, ha véletlenül sikerült a kettőnek egyszerre aludnia délután, akkor még az az idő volt. Igazából az alvásidőket használtam ki. A legtöbb anyuka ilyenkor a háztartással szokott foglalkozni, én viszont a háztartást a gyerekekkel csináltam és a munkára fókuszáltam abban az időben, amikor ők aludtak. Igazából mindig bevontam őket a feladatokba, ez volt kezdettől az alap. Ha házimunka, jöttek segítettek. Ők is kaptak valami kis feladatot. Ne az legyen, hogy ezt az időt tőlük veszem el. És igazából ezt a gyerekek nagyon is élvezik a segítést, főzést.

Nem volt frusztráló, hogy lassan készültök el, hogy apróbb balesetek történtek?

Nyilván ez mindig van, hogy lassabban készülünk el, mert a gyerek pucolja a krumplit [nevet]. Elég hamar megtanulták használni azt a lehuzógatós bigyót. Mikor kisebbek is voltak már tudtak ezzel segíteni anélkül, hogy elvágnák a kezüket. De igazából kialakítottam egy rutint arra, mikor megyünk játszani, mikor főzzök, mit főzzök, mikor megyünk vásárolni, hogy ne legyen az, hogy úúú, valami hiányzik, le kell érte szaladni, de itt vannak a gyerekek. Igyekeztem úgy kialakítani, hogy legyen egy menete a napnak, hogy ne legyen túl sok váratlan eset.

Úgyis itt vannak a gyerekek, produkálnak ők eleget. Így ők is tudták, hogy mikor van az az idő, amikor tudunk együtt játszani, meg kiszaladjuk magunkat, mikor van az az idő, amikor anya házimunkázik, s akkor vagy be lehet segíteni vagy addig mással lehet foglalkozni.

Hogyan kezeled a kellemetlen, kényelmetlen gyerekes helyzeteket? Mi van akkor, ha a könyvben leírtak nem válnak be?

Nyilván a könyvbe azokat írom le, ami nálunk is bevált, vagy dolgoztam egy olyan anyukával, akinél megpróbáltuk és működött. És azért elég sok anyukával dolgozok, sok tapasztalat van, hogy egy-egy módszer mennyire működik a gyakorlatban. Nyilván az egy kellemetlen helyzet, ha ég a fejed, mert a Tesco közepén üvölt a gyermek vagy a kasszánál. Nálunk is fordult elő ilyen. Minden családban előfordul. De elég gyorsan rájöttem, hogy mind a két gyerekemnél más volt a kulcs. Az egyiknél nem kellett nekiállni alkudozni vele mert a végtelenségig képes alkudozni, mindenre van érve. A mai napig ilyen. Szoktam mondani, hogy jogász gyerek. Mindig tud még egy kiskaput. Vele nem kellett alkudozni, rá kellett hagyni. A kicsinél meg inkább az volt a probléma, és a mai napig is ez, hogy annyira indulatos, meg szenvedélyes, hogy le kell nyugtatni. Ő nem azért kell ki magából, mert nyilvánosan produkálni akar, hanem azért, mert elveszti a kontrollt és így kitör belőle az indulat. Őt meg kellett nyugtatni, meg kellett ölelni. Egyébként a mai napig akkor nyugszik meg jobban, hogyha ott van valaki és megnyugtatja.

Melyik a legnagyobb félelmed gyerekeiddel kapcsolatban? Van-e egyáltalán félelmed?

Nem igazán van félelmem. Én bízom a gyerekeimben alapvetően. Én mindig úgy álltam hozzá, hogy nem kell mindig ott lenni a gyerek mellett, menni mindig a gyermek nyomában és eltakarítsunk mindent az útból, hogy ők tudjanak menni előre, hanem ott kell lenni, akihez vissza lehet jönni, és el lehet mondani. De nem kell állandóan valamin aggódni, hogy mi lesz.

fotó-5

“Bízom a gyermekeimben.” [fotó: privát]

Úgy vagyok vele, hogyha rosszabb jegyet hoz az iskolából, akkor majd kijavítja. Nem ülök mellette és gyakorlok hétszám, hogy hátha akkor jobb lesz. Tudom, hogyha megmarad a saját ösztönös érdeklődése, akkor előbb-utóbb fogja annyira érdekelni, még az a tárgy is ami most kevésbé vonzó, hogy elkezdje tanulni.

Mit szeretnél mindenképp átadni a gyermekeidnek?

Én mindenképpen azt szeretném, ha rugalmasak lennének. Megmaradnának kreatívnak és kezdeményezőknek, amilyenek még most kisiskolásként. Most még nagyon rugalmasak meg kreatívak, meg tele vannak kezdeményező erővel, nyitottsággal a világra.

Fontosnak tartom, hogy ezeket megőrízzék.

S nyilván, mint minden anyuka, az általános értékrendet szeretném nekik továbbadni. Elsősorban nem úgy, hogy elmagyarázom nekik, hogy szeretni kell őket is, meg őket is, nyitottnak kell lenni, jóban kell lenni velük is, meg velük is, hanem példákat próbálok mutatni. Ha fölvetnek valamilyen kérdést, akár magánjellegűt, akár társadalmi problémáról szólót, akkor megbeszéljük. De ha nem vetik föl, akkor is azt látják, hogy én is segítek embereknek, én is szeretem az állatokat, befogadom a kóbor kutyát. Hogy ezek a mintáik legyenek.

Mi az, amit vállalkozói létedből szeretnél átadni nekik? Mi az a tudásanyag, ami hasznukra válhat a te tapasztalatodból? Amit akár most tudnák felhasználni az iskolában, akár később.

Én mindenképp azt szeretném, hogyha megtalálnák azt a munkát, amiben jól érzik magukat. Független attól, hogy ez most vállalkozóként vagy alkalmazottként találják meg. Nyilván, én úgy érzem, hogy vállalkozóként sokszor egyszerűbb. De azért kell némi tapasztalat arról, pláné a pályakezdőknek, hogy milyen a munka világa.

Arra vágyom a legjobban, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek és ne kényszerüljenek bele olyan helyzetekbe, amikben nem érzik jól magukat.

Te hogy tudod őket ebben segíteni?

Fordulhatnak hozzám, ha bármilyen kérdésük van. Azt is látják, hogy vállalkozunk, s egyre inkább nyitnak effelé. Érdeklődnek. Kérdezik, hogy lesz ebből pénz. Vannak nekik is ötleteik. Tervezgetik, hogy egyszer éttermet nyitnak. Most azon ötletelnek, hogy mi legyen a neve, milyen ételek legyenek, milyen szolgáltatásokat nyújtsanak. Szeretnek ilyeneken ötletelni, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e valaha éttermük. [nevet] Mindenesetre azt látom, hogy az a fontos, olyasmibe vágjanak bele, ami tényleg érdekli őket és szeretnek, s ne olyasvalamibe, amit a szülő képzelt el. Ne az anyuka legyen büszke, hanem a gyerek lehessen büszke magára.

gazdagmami

Míg anya dolgozik, a csemete okul az elhangzott előadások tartalmából. [fotó: privát]

Hogyan lavíroztok a pénz körül? Mindent szabad, mert van pénzünk, vagy …?

Ez azért nehéz, mert, ha az embernek van pénze, akkor úgy van vele, hogy hát vegyük meg a gyereknek, nem kerül az semmibe. Én is néha hajlamosabb voltam arra, hogy lazábban vegyem a témát. Hát végül is szeretnék, nincs Karácsony, de …

De azért muszáj, hogy valamelyest megtanulják a gyerekek beosztani a pénzt. Hogy lássák, hogy nem mindenkinek van annyi, hogy lássák azt, hogy nem lehet mindig mindent azonnal megszerezni. Ebben muszáj határokat szabni. Ebben a korban (8 és 10 évesek) már zsebpénzt kapnak, meg gyűjtenek hozzá pénzt plusz házimunkákkal. Persze, vannak az alap házimunkák, amikbe besegítenek, de ha valami extrát csinálnak, például füvet nyírnak vagy összeszedik a leveleket az udvarról, akkor ezekkel plusz bevételre tehetnek szert.

Férfi munka-női munka. Le van-e osztva a családban?

Mi ilyen szempontból eléggé egyenlően működünk. Egyrészt a férjemmel leosztottuk, hogy ki mikor hozza-viszi a gyermekeket, ezek megvannak. Az is megvan, hogy ki mikor készít reggelit. Az elmúlt pár hónapban a férjem átvette, másfél évig mindig én csináltam reggelit, tízórait. Ezt így kitalálta, hogy ebbe be akar segíteni, s mindezt önszántából vette át. A vásárlást is közösen oldjuk meg. Igazából mi felesben oldjuk meg a dolgokat. Mindenki mindennel foglalkozik.

A főzést inkább én szoktam, takarítani meg megfizetek valakit. :D Az otthoni rendrakás is nagyjából felesbe megy. A gyermekek is be vannak vonva: a játékaikat elpakolják, vagy ami nekik fontos pakolják be a táskába. Ha bármilyen elképzelésük van, hogy reggel mit akarnak felvenni, az összekészítés az ő feladatuk.

Milyen érzés, mikor gyermekeid negatív tükröt tartanak eléd?

Olyan nincsen, hogy mindenki mindent jól csinál. :) Ilyenkor rádöbbenek, hogy jú, ezt én is így szoktam, vagy én is szoktam ilyent, s agyerek hogy megtanulta. A férjemmel volt ilyen, hogy amikor nagyon elfoglalt volt, akkor állva evett. A gyerek is látta és ő is állva akart enni. Megbeszéltük, hogy a gyerek is levette már ezt a mintát, akkor próbáljuk meg ülve, s akkor így rászokott az ülésre. Ugyanez van mindennel. Vannak olyan mondatok, amiket a gyermek átvesz, ha szülő abbahagyja, akkor a gyerek is abbahagyja. Ezekre figyelni kell. Tényleg ilyen önreflexió: ha már leutánozta a gyermek, de én nem szeretném, akkor innentől kezdve nem csinálom.

Mi a legnagyobb örömöd a gyereknevelésben?

Látni, ahogy cseperednek. Tök jó, hogy ilyen kis picikék voltak, s mindegyiknek megvolt már azért a maga természete, s látni mi fejlődik ki. Nekem ez a legklasszabb dolog a gyermekek kapcsán: látni, hogy mi lesz belőlük, hova tartanak, hogy változnak, hogy alakulnak.

Kosztándi Tímea,

családi élményszerző

Tagged on:             

Vélemény, tipp, ötlet? Alább írhatod!