Nincsenek olyan szerepek, amelyeknek akarással, kezdeményezéssel ne tudnék megfelelni. | Zelegor Törpmanó
forrest

Ilyés Szabolcs, alias Forrest, pályázati és befektetési tanácsadó három éve lett családos. Egyszeriből 3 fiúgyermek apjává vált.

Három mondatban hogyan írnál magadról?

Ez több, mint nehézkérdés: elsősorban nem szeretem, az olyan mondatokat, hogy „mert én olyan vagyok”, sőt, viccesnek (néha, inkább butának) tartom az így kezdődő kijelentéseket… Így marad két mondat: egy erdélyi fiatal (lassan középkorú :) ) vagyok, aki székelyföldi, kissé konzervatív háttérrel érkezett Kolozsvárra, ahol egy nagyon izgalmas szellemi világot talált. Most valamilyen formában a kettős életet (Kolozsvár-Székelyföld) próbálom megvalósítani a családommal, azáltal, hogy a világmegváltó tervek egyre távolodnak, legalább egy egészséges, mosolygósabb életet tervezek.

Mekkora volt a váltás egyedülállóból hirtelen családosnak lenni? Hogyan élted meg az ezzel járó változásokat?

Nagy váltás volt megélni azt, hogy kb. 15 év korlátlan szabadság, csajozás, kocsmázás után egy kész családot kaptam, minden velejáróval együtt – de ugyanakkor izgalmas és „férfias” kihívás is. A kihívással és a családnak való megfeleléssel sok adrenalin jár, és mindennek a szépségét élem meg.

“Nem érzem igazán hátrányban magam amiatt, hogy később érkeztem.”

Azt hiszem jól bírom, sőt szeretem a családi életet. Persze néha hiányoznak azok a világmegváltós-iszogatós típusú kocsmázások, amelyekből sokkal kevesebb van, meg minden szabadság, ami egy egyedülálló embernek lehetséges, de számos dolog kárpótolja mindezt.

Mennyire tudtál beépülni a már jól bejáratott családi életbe? Kinek mi a dolga, s lett-e neked valami spéci feladatod, amit te tartasz kézben? Milyen szerepet tudsz, mersz, akarsz felvállalni a gyermekek nevelésében?

931407_467072533373285_1665879318_n

“Én sokszor azt gondolom, hogy a férfi és az apa szerepét töltöm be.”

Réka, a párom, nagyon aktívan, nagyon sok időt tölt a gyerekekkel. Időszakoktól függ, hogy mennyire vagyok ennek részese. Elsősorban arról szól mindez, hogy amikor nem utazom, amikor a munkám és a „pörgős menedzser életem” megengedi, akkor nem okoz gondot a beépülés, sőt, teljesen természetes. Akkor nehezebb ráérezni minderre, ha napokat el vagyok utazva, és visszaérkezem a családomhoz, és érzem, hogy nem vagyok részese annak, ami épp történik – újra fel kell venni azt a ritmust. Nem hiszem, hogy ez a „bejáratott családi élet” –be való késői bekapcsolódásom miatt van így. Ez egy „mindennapi családban” is probléma lehet.
Nincsenek olyan szerepek, amelyeknek, akarással, kezdeményezéssel ne tudnék megfelelni. Akár azt is mondhatom, hogy az „apa szerep” teljes mértékben felvállalható nálunk, és fel is tudom vállalni – ha megfelelően tudok erre koncentrálni, és tudok a gyerekekkel foglalkozni. Nem érzem igazán hátrányban magam amiatt, hogy később érkeztem.

Hogyan néz ki egy átlagos hétköznapotok? Milyen változás áll be, ha vakáció van, s milyen, ha suliidő van?

A suliidő rohanás: iskola, majd ezt követően ezer program (úszás, angolóra, foci, zeneóra stb.) és a hétvégén ezt még megspékeli néha egy iskolai verseny, vagy szülinap… A vakáció meg elsősorban a táborokról szól, a fiúk az egyik táborból a másikba esnek be, közben pakolás. Túl sok a rohanás, nekem sok a város, kevesebb az, ami az én gyerekkoromra emlékeztet. Persze próbálok azért tenni, hogy legyenek foszlányai legalább a kaszálásnak, szénacsinálásnak, favágásnak, a munkát követő esti focizásnak és ezt követően még lehessen elképzelni a prérik világát is egy könyvvel elaludva.

Mi a helyzet a párkapcsolattal? Mikor jut időtök egymásra a feleségetekkel? Hogyan, miként tudtok feltöltődni s milyen gyakran jut erre idő/alkalom?

Azt hiszem,  egy kicsit kivételezett helyzetben vagyunk: a fiúk „apás hétvégéin” mi csak együtt vagyunk, így akár két tini módjára is élhetünk havi néhány napot. Ezt sokszor próbáljuk is kihasználni, s jót tesz nekünk.

IMG_00000241

Amikor nincs rohanás, csak egymásrafigyelés.

Vannak-e külön pótapás-fiús programotok? Mi az, amit a legszívesebben csináltok? Milyen gyakorisággal jut erre idő, vagy tudatosan figyeltek arra, hogy mindig jusson rá idő?

Nem igazán „pótapás” a szerepem. Én sokszor azt gondolom, hogy a férfi és az apa szerepét töltöm be, és így számos dolog a világ legtermészetesebb módján működik: fahordás Deságon, majd ezt követően egy jó kis focizás a fiúkkal, vagy akár úszás a tarnicai tóban, amikor én kell „nyújtsam a biztonságot” a parttól 100 m-re. Csak és kizárólag az idő-faktor az, ami ilyen szempontból hátráltató… Persze számos szemrehányás ér, hogy nincs elég időm a családra, ami néha igaz. Ezen kell mindenképp javítani.

 

Kosztándi Tímea,

családi élményszerző

Tagged on:                 

Vélemény, tipp, ötlet? Alább írhatod!