“Mi döntjük el, hogy mire akarjuk a jövőnket építeni.” Kérdezz – mesélek! Tamás Sándorral | Zelegor Törpmanó

Habár a cím nagyon politikai szlogen-gyanús, az interjúban szó sincs politikáról. Szó van azonban családról, gyermekekről, közéleti szereplésről.

Tamás Sándorral, háromgyerekes családapával beszélgettem egy szép napsütéses délutánon.

TamasSandor1

Tamás Sándor 2008-tól Kovászna megye Tanácsának elnöke. Előtte parlamenti képviselő volt 12 évig az RMDSZ színeiben.

Roppant elfoglalt emberként mikor van időd a családodra?

Azt érzem most a legfontosabbnak, hogy napi rendszerességgel találkozzunk. Ha a mostani helyzetet ahhoz viszonyítjuk, amikor parlamenti képviselő voltam, és alig voltam itthon, a mai mindenképp pozitív előrelépés. Most minden reggel, délután és este találkozom a gyerekeimmel. Mai napig én fektetem le őket esténként. Én rázom ki a paplant, én „kergetem el az ágyból a kígyókat, meg a hangyákat”. Akármilyen későn érek haza, ha ébren vannak, kérnek, hogy menjek fel. Persze, van néhány kivételes alkalom, amikor össze vagyok esve a fáradtságtól. Akkor nem „kell” felmennem. Ezeket az alkalmakat mindig számon tartják, és utólag mondják, „bezzeg ezen és ezen a napon nem jöttél fel”.

Korábban úgy teltek az esték, hogy mesét olvastunk. Most versolvasással próbálkozom, de a mese sokszor visszatér. Van egy saját mesénk is – A paradicsom meséje-, amit Anna lányomnak találtam ki, és nagy korában is szerette, ha elmeséltem neki. Néhány éve sikerült elérni, hogy hétvégeken egy-egy napon, esetleg mindkettőn együtt legyünk. Az utóbbi időben pedig a gyerekeim részéről és részemről is megnőtt az igény, hogy a vakációink tartalmasabbak legyenek. Tavaly, 20 év után először, azt is sikerült elérnem, hogy nyáron egy hónapig egyfolytában szabadságon legyek. Ez egy új szint.

Mi az a plusz, amit a politikai pályafutásod során hozol magaddal és át akarsz adni a gyerekeidnek?

Politikusként, eleve másságot hozok magammal, és ez a magánéletemben is tetten érhető.

Gyermekeim sokkal érzékenyebbek a politikai kérdésekre, mint szerintem sok más gyerek, óhatatlanul is hallják, érzékelik a közélet eseményeit, folyamatait.

Azokkal az emberekkel, akiket a televízióban látnak, azokkal időnként személyesen is találkoznak. Ismerik Béla bácsit [szerk. megj.: Markó Béla], Hunort [szerk. megj.: Kelemen Hunor], Robi bácsit [szerk. megj.: Ráduly Róbert]. Antal Árpádot szeretik, nagy tiszteletnek örvend a gyerekeim körében. Benedek kétéves korában el akarta cserélni a játékautóját Árpád A6-os Audiával.

Félted-e őket attól, hogy a te hivatásod miatt ők valamilyen szinten hátrányba kerülnek?

A közszereplésnek volt negatív következménye is, persze. Mondok egy történetet, 2008-ban a nagyobb lányom tíz és fél éves volt a helyhatósági választáskor. Kézdivásárhelyen történt, hogy rohant édesanyámékhoz: “Mama, gyere gyorsan, mert apának kiszúrták a szemét”. El tudod képzelni, hogy édesanyám is fejvesztve rohant, amíg kiderült, hogy tulajdonképpen egy léces kerítésre volt feltéve a plakátom, és valószínű gyerekek ott a lécek között megpöcögtették a szemem és kiszúrták. Ezt a lányom annyira zokon vette, hogy addig nem tudtak elmenni onnan, míg a plakátot édesanyám le nem szedte a kerítésről.

Most már nagyobbak, újságot, vagy honlapokon kommenteket olvasnak, és a sok valótlan, rosszindulatú információ nyomot hagy egy serdülő gyerekben. Úgy látom, hogy Fanni lányom az, akit érdekel a politika, s már érdeklődött is, hogy ő örökölheti-e a megyei tanácselnöki tisztséget.

TamasSandor3

Benedek kétéves korában el akarta cserélni a játékautóját Árpád A6-os Audiával.

S mikorra tervezi?

Aztán mondtam neki, hogy talán előbb még egy kicsit tanulni kell.

Befolyásolták-e a gyermekek politikai karrieredet?

Teljesen megváltoztatták a gyerekek az életszemléletemet, már akkor amikor megszülettek, és nevelésük még inkább alakították gondolkodásmódomat.

Mennyire befolyásolja a családi életed a közéleti szereplésed?

Tény, hogy nem úgy élek, mint egy normális ember, de szeretem amit csinálok. Otthon mindig megbeszéljük a jövő kérdéseit. Nálunk tombol a demokrácia, hiszen mi szavazni szoktunk odahaza fontos kérdésekről, például: indulok-e a választáson, vagy sem. Szeretem, amit csinálok, másként nem lehetnék hiteles. Hivatásként tekintek a feladataimra.

És mi a családban betöltött szereped?

Odahaza hosszú évek óta én vagyok a mentőszolgálat. Ami azt jelenti, hogyha valakinek valamilyen problémája van, én viszem az orvoshoz vagy a kórházba. Mai napig tudom, hogy ki hány kilóval született, hány hónapos koráig ivott anyatejet, gyógyszerre érzékeny-e vagy sem, milyen oltásokat kapott, és így tovább.

Nyilván nem naponta szaladsz a kórházba a gyerekeiddel.

Hála Istennek nem. De ha szükség van rá, én megyek.

Ezen kívül be van-e osztva nálatok, kinek mi a dolga?

Elég sok mindent kiporcióznak nekem is belőle, de nem mérem, mértem, most akkor több vagy kevesebb jut. Parlamenti képviselő koromban, amikor a hét első 3-4 nap – 3 éjszakáján nem voltam itthon, volt olyan időszak, hogy a feleségemmel megegyeztük, én vagyok az itthon levő időben az éjszakai szolgálatos. Az egyik legviccesebb sztorim ez időből, hogy egy éjszaka úgy el voltam fáradva, hogy még a szemem sem nyitottam ki, amikor felforrósítottam a vizet a tejpor elkészítéséhez. A gáztűzhely felett ott volt egy üvegben a tejpor, s egy másik üvegben a gríz, de éjszaka mind a kettő fehér. Beleraktam, felráztam, felvittem, benyomtam a fiam szájába s nem akarta megenni. Gondoltam, biztos új a cumi, nincsen levágva a teteje. Levágtam felét, de csak nem ette. Aztán felébresztettem a feleségemet, hogy nem eszik a gyermek. Kiderült, hogy a tejpor helyett a grízt tettem bele a forró vízbe. El tudod képzelni…

TamasSandor2

Kiderült, hogy a tejpor helyett a grízt tettem bele a forró vízbe.

Mi a kedvenc játékotok, kedvenc időtöltésetek?

Amíg a gyerekek kisebbek voltak, azok az élmények, hogy reggel öten bökdössük egymást a fürdőszobában, hogy ki jut hozzá a két kagylóhoz, annak megvan a varázsa.

Szintén ebből a korszakból van az a játék, amikor egymás füléhez raktuk a saját fülünket, s figyeltük, ahogy beszélünk: olyankor egészen más hangok hallatszanak. Ez a mai napig is megmaradt.

Biztos más szülővel is előfordult, mikor már tizenhatodszorra olvastam ugyanazt a mesét és láttam, hogy a gyerekek elaludtak, akkor ki-kihagytam egy-egy fejezetet, mondatot vagy bekezdést, és akkor abban a pillanatban felkiáltott valamelyikük, hogy: “Apa, az nem úgy van, hanem úgy van hogy…”. Ezek azok az élmények, amelyek meghatározóak egy apa életében. Arról nem beszélve, hogy azt hiszem a legnagyobb kitüntetést akkor kaptam, amikor a gyerekeim egyhangúlag megszavazták, hogy “Apa, te vagy a legviccesebb apa a világon”. Ugyanis mi mindenből viccet csinálunk, kiforgatjuk a szavakat, a betűket felcseréljük, húslevesből így lett “kussleves”, amikor valaki nem akarta megenni, meg hasonlók.

Egyébként nagyon sok filmet nézünk. Ez a filmnézés is több lépcsős, mert amikor együtt nézzük a lányokkal vagy az egész családdal, akkor családi komédiát nézünk, amikor csak a fiammal nézünk filmet, akkor már a katonásabb, akciófilmeket helyezzük előnybe.

A lányok szeretnek főzni. Főleg süteményeket sütni. Az egész család járunk színházba, a lányokkal korcsolyázni. A fiammal négy éve együtt járunk sátrazni. Felmegyünk a saját kaszálónkra, tábort verünk ketten az erdőben. Most már két éve azt csináljuk, hogy apák és fiak [fiam barátai és szülei] sátor-táborozása, 3 nap 3 éjszaka, az erdőben a hegyek között, rengeteg kirándulással, rengeteg poénnal, viccel, fürdésekkel.

Olyan, mint egy túlélő tábor. A gyerek úgy tanul meg sok mindent, hogy közben szereti, élvezi. Ez a tudás, tapasztalat egy életre megmarad neki, és felnőttként feltalálja magát az erdőben, akkor is ki tudja nyitni a konzervet, ha nincs nála bicska.

tamasSandorGyermekek1

Szeretném, hogy megjegyezzék, mindannyiunk lelkében a jó mellett ott van a rossz is, és csak egy gondolat választja el egymástól.

Van-e olyan szerinted, hogy külön leánynevelés s külön fiúnevelés?

Egészen biztos. Ugyanis én a nagyobb lányomnak vettem autót is 2-3 éves korában. Kíváncsi voltam, hogy viszonyul hozzá. Nézegette, egy napig érdekes volt, aztán eltűnt, ahogy jött. A fiam viszont nem tudott még beszélni, amikor burrogott már. Ahány mezőgép, traktor elment az utcában, szaladt a kerítésnek, fél órát ott ült és nézte a gépeket. Édesapám kocsiját addig “szerelte”, amíg már nem lehetett beindítani. Persze volt olyan időszak is, mikor a lányok csak úgy vették be játszani Benedeket, hogyha babázott velük. Ezért az egyik évben az Angyal Benedeknek is hozott egy Barbie-babát, no de ez is csak két napig tartott. Tehát teljesen világos, hogy más a fiú és más a lánynevelés.

Van-e olyan történet, esemény, amit máig a szívedben hordozol?

Sok ilyen történet van. A kisebb lányommal, két éves korában Szépikének, a macskának adtunk enni. Több napos fasírtokat vittünk ki ebédre. Amikor kitettük a macska tányérjába, leguggoltunk és néztük, hogy eszik Szépike, Fanni kivette az egyik fasírtot és jóízűen megette.

Egyszer a nagyobb lányom nagyon megbüntetett egy mondatával. Azt soha nem fogom elfelejteni. Rég volt, több mint tíz évvel ezelőtt. Még parlamenti képviselő voltam. Otthon a dolgozó szobámban olvastam újságokat. Bejött a lányom és akart valamit kérdezni. Megszólított, hogy “Apa”, és én a fejemet sem emeltem fel, s kértem, hogy “mondjad”. Akkor ő megállt velem szemben, s nyilván nem azt mondta, amit akart előzőleg, hanem azt, amit sosem felejtek el: “Apa, tudod, mikor te itthon vagy, akkor sem vagy itthon”. Ez nekem annyira rosszul esett, mert igaz volt egyébként, hogy azóta sokkal figyelmesebb vagyok ezekre a kérdésekre.

Miként fegyelmeztek?

Mindig előre a szép szó van, aztán, ha nem járunk sikerrel, akkor szólunk az “amerikai tengerészgyalogosoknak”. Jönnek a kommandósok és rendet csinálnak.

Én egyébként arra esküszöm, hogy rendnek kell lennie, úgy, hogy a barátság mellett legyen ott a tisztelet is. Egyszer a fiam egyik megjegyzésére reagálva megtanítottam neki, hogy “én a barátod vagyok, nem a haverod”. Ez egy lényeges különbség. Tehát a fiammal barátok vagyunk, lelki jó barátok, de nem vagyunk haverok.

Van-e kimondott tiltás, hogy ezt szabad vagy nem szabad?

Van, persze. Kólát nem iszunk, maximum évente kétszer-háromszor, ha valahol nagyvárosban járunk. Például, ha beülünk egy Mekibe. De egyébként a mindennapi életünkben nincs Coca Cola, az ki van tiltva. És ha valaki gyenge jegyet hoz haza, a televízió is el van tiltva. Egyébként értenek a szóból, betartják a családi szabályokat.

tamassandorgyermekek2

A legnagyobb kitüntetést akkor kaptam, amikor a gyerekeim egyhangúlag megszavazták, hogy “Apa, te vagy a legviccesebb apa a világon”.

8-9-es már gyenge jegy?

Az még nem, de van annál lennebb is időnként.

Képzeld, a tavaly, a nyári vakáció utolsó estéjén derült ki, hogy a fiam nem olvasta el a házi olvasmányként feladott az Egri csillagokat. Szerintem ez egy főbenjáró bűn, ezért az “egricsillagok” idejében “fő- és jószágvesztés” járt. Ebből adódott egy kisebb szóváltás, de a szóváltás lényege az volt, hogy ő nem is fogja elolvasni, mert az egy hülyeség, s akkor mégis mit képzelünk el. Megtárgyaltuk a dolgot, arra jutottunk, hogy kiporciózzuk minden napra az elolvasandó adagot. Ebből meg kialakult egy nagyon nagy vita. Még egyszer megpróbáltam szép szóval, aztán nem sikerült másodszorra sem, és akkor szóltunk az “amerikai tengerészgyalogosoknak”. Bejöttek, rendet csináltak. A rendcsinálásnak az lett az eredménye, hogy három napig nem beszéltünk a fiammal, de elkezdte olvasni az Egri csillagokat, minden nap elolvasta a porcióját, s harmadik nap hallottam, mikor mondta fel az édesanyjának az aznapi adagot, hogy ezt már élvezettel mondja. Tehát azt gondolom, megért három nap szószünetet az, hogy az Egri csillagokat elolvassa.

Mi az amit át szeretnél adni a gyerekeidnek?

Egy életszemléletet szeretnék átadni. Úgy éljenek, hogy tudják, bármit el lehet érni. Kell hozzá egy kis türelem és sok tudás, de bárkiből bármi lehet. Ez a legfontosabb.

Szeretném, hogy megjegyezzék, mindannyiunk lelkében a jó mellett ott van a rossz is, és csak egy gondolat választja el egymástól. Ott van az irigység, a hanyagság, a gonoszság, a lustaság. De ugyanúgy ott van a jóság is: a szeretet, az önzetlenség, a segítőkészség, a szorgalom. Mindezek közül a szeretet a legfontosabb, mert a szeretet változtatja meg az embereket.

Az élet nagy kérdései bennünk dőlnek el. Mi döntjük el, hogy mire akarjuk a jövőnket építeni.

 Kosztándi Tímea,

családi élményszerző

Vélemény, tipp, ötlet? Alább írhatod!