Ha lesz fiam, neki is azt kívánom [Palya Bea interjú] | Zelegor Törpmanó
Palya Bea
Régóta hallgatom Palya Bea zenéjét. Nem, nem tudom kívülről a dalait (még), de hihetetlen jó érzést képes elővarázsolni belőlem. Szülésre is zenéjével felszerelkezve indultam el. Gyermekágyas periódusomban meg volt egy különösen kedven dalom, amit orrvérzésig hallgattam.
Nagy örömömre sikerült elmennem a kézdivásárhelyi koncertjére. Koncert után kérdezgettem őt erről is, meg arról is.
Alább olvashatod miről is.

A Hívlak téged kezdő számodban énekled, hogy jöjjenek az ősök, segítsenek, „kislányomnak más legyen”. Mit szeretnél, miben legyen más neki?
Ez a legerősebb sor számomra is. Az én örökségem egy ilyen fájdalmas örökség, de nem hiszem, hogy fájdalmasabb, mint bárkié: nehéz asszonysorsok, elgyengülő, korán meghaló férjek, sűrű titkok, sok veszekedés. Én azt szeretném, hogy a Lilinek könnyebb legyen, ne kelljen neki visszafolytania semmit. Hogy szabadon áramolhassanak az érzései és hogy ne ezt a nehéz örökséget cipelje tovább, hogy meg kell felelnie valaminek, amit én akarok tőle, vagy a tanárnője, vagy a társadalom, ahogy A nő című dalban is emlegetem. Azt szeretném, hogy neki könnyebb legyen.
Van konkrét női ideálod, ami felé egyengeted az útját?
Nem várom el, hogy ő valamilyen legyen. Én azt akarom, hogy olyan legyen, amilyennek ő született: tisztának, szabadnak, szépnek, gyönyörűnek, érzéseit szabadon kifejezőnek. És én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül nőspecifikus. Ez emberspecifikus. Ha lesz fiam, annak is azt kívánom. Nincs ilyen „női szerepeket vinni” vágyás tőle. Egyelőre még csak másfél éves, még nem vagyok ott, hogy kamaszodik. Még azért az anyaságnak sok-sok fázisa hátra van számomra, de azt gondolom, hogyha ő szabad és belülről tud cselekedni, hogyha azt a belső hangot, ami őt vezeti mindig hallja egy-egy döntési helyzetben, vagy az egész útján, akkor nem lesz nagy baja.

Anya dolga, apa dolga. Milyen család vagytok?
Elég atipikus család vagyunk. Az elején én többet dolgoztam s igazából a férjem maradt otthon a gyerekkel. A mi szakmánkban nincs, hogy otthonmarad,meg elmegy dolgozni, mert folyamatosan van. Abban az időben a férjemnek „pihent” egy kicsit ez a munkába járó szakasza (ami mára átalakult), úgyhogy ott egy picit volt a női-férfi szerepekben egy csere. Már ha vannak ilyen valós szerepek, vagy ezek csak ilyen ráagatott hagyományok, vagy egyszerűen így volt sokáig s akkor azt gondoljuk, hogy a férfinak kell dolgozni, a nő meg maradjon otthon a pelenkát cserélje. Nálunk mindenki pelenkázik, mindenki mosogat. Úgyhogy nincsenek ilyen típusú szerepek.
Azért azt elfogadjuk, hogy ma már egy nő mindent tud, amit egy férfi, csak még pluszban szülni is tud. És ez a gondolatom nem a férfiak ellen van, de ez szerintem inkább talán a férfiaknak teszi ezt nehezebbé, hogy merre meddig. Én ezt tapasztalom, hogy a nők könnyebben ki mondják az érzéseiket és ettől szabadabbak és könnyebbek.
“Hívlak, hogy kislányomnak más legyen.”
Hogy tudod megoldani a koncerteken való részvételt kicsi gyermek mellett? Ki vigyázz rá?
Anyukám. Szupernagyi. Ő vigyázz rá.
Milyen érzés ez számodra?
Hát jó nagyon, igaz, hogy nagyon hiányzik. Minden dombon azt látom, hogy hogy fogok itt a Lilivel legurulni, virágos szoknyában…
De az anyukám, a szupernagyi, az anyukám. Ő a nagymamája. Lili imád vele lenni. Kölcsönös hipnózisban töltik ezt a néhány napot. Anyu ilyenkor főz. Otthon van kert, kint vannak a szabadban. Nagyon jó. Nagyon nagy biztonság nekem, hogy ők egymással így vannak.
Ez egy olyan helyzet, ami így alakult, hogy szinte egyforma biztonságban van velem, a férjemmel s az anyuval.
Sok helyen éltél. Sok dallamot hoztál magaddal. Hoztál-e magaddal valamit ezekről a helyekről, amit a gyermeknevelésben is fel tudsz használni?
Így tippekben nem. Én úgy működöm, hogy begyűjtök egy csomó mindent, nem csak dallamokat. De maga az utazás nálunk egy életforma. Az évet úgy tagoljuk, hogy mindig elmegyünk és visszajövünk. Általában nagy munkák előtt vagy után igyekszünk kiszállni és akkor Lili is velünk van. Igazából, nem a dolgot hozom Lilihez haza, hanem a Lilit viszem ki oda és együtt éljük meg az élményt. Például kicsónakázunk a tengerre, és a Lili látott már bálnát, látott delfint, látott végtelen óceánt.
A kreatívitás nálam úgy működik, hogy ezek az elemek megtöltenek engem, felszívom ezeket, s aztán egy új szintézist állítok elő belőle. Azt tudom mondani, hogy bármi dal témává válhat.
[énekel egyet, ritmust üti hozzá]
Hogyha tippet kell adni, akkor minden anyukának azt mondom, hogy engedje szabadon a gondolkodását. Tudom, hogy két főzés meg pelenkacsere me mosogatás közt talán az agy kevésbé tud elszabadulni, de ha egy picit átmegyünk gyerekbe, akkor jönnek a versikék. Vagy kezdjünk el rímelni, vagy kezdjünk el csak dudorászni mosogatás közben, s egyszer csak hallom azt, hogy átveszik és ők is dúdolják és ők is mondják és ők is csinálják.
Mi az, amit fontosnak tartasz a gyereknevelésben?
“hangunkat a dalnak adjuk, hajunkat a szélnek”
Ne neveljem, hanem csak mutassak neki olyan példát, pusztán azzal, hogy én a saját teljességemet megpróbálom megélni. Mert úgyis 10%-a az amit nevelhetek rajta, a többi meg amit sejtjeimen átérez, a jelenlétemből levesz. Igyekszem magamat rendbetenni és azáltal neki ezt adni. Persze vannak terelések, nem engedem, hogy menjen a konnektorba, meg megmutatom a dolgok rendeltetési helyét, de igyekszem nem megnyirbálni az ő eleven, még mindig jelenlévő kreativitását.
Falra firkálhat?
Az a szakasz még nem jött el. [kacag] A kezét szokta firkálni. És én rajzolok a kezére virágot.
Kedvenc játékotok?
Bábozás. Térden lovagoltatás. Dalcsinálás. Mondókázás. Gyömöszkölés.
Anyaként mire vágysz leginkább?
Arra vágyom, hogy Lili szabad legyen.
Ő is.
Kosztándi Tímea,
családi élményszerző

Vélemény, tipp, ötlet? Alább írhatod!