Tanácsadás emailben | Zelegor Törpmanó
A blogom nemcsak kisgyerekes szülőknek nyújt tippeket, esetenként segítséget, hanem idegenben, au pair-ként dolgozóknak is. Olvasd el, hogyan!
Kedves Zelegor Törpanyu!
Az interneten találtam rá blogodra, amelyben az elkényeztetett gyerekekről írtál. Nagyon érdekesnek és hasznosnak találtam a cikket! Ám az én problémám kicsit komplikáltabb, mivel nem én vagyok a gyerekek édesanyja, hanem csak au pair vagyok a háznál.

A helyszín Anglia, és 2 kisgyerekről van szó, egy 6 éves kislányról és egy 7 éves kisfiúról. Nem fogadnak szót, hisztisek, nem tisztelik a felnőtteket, egyre többször még a szüleiket sem, nem hogy engem. De én felelős vagyok értük, hiszen ha nem hallgatnak rám és kirohannak az útra, az én hibámból történhet baleset! Ezért szeretnék tenni valamit az ügyben.

Próbáltam hatni rájuk azzal a módszerrel, hogy ha ők jól viselkednek velem, én is jól viselkedek velük. Ha ők megcsinálják a házi feladatot, kapnak egy kis nassolni valót. Ha nem csinálják azt, amit mondok, akkor nincs desszert vacsora után. Eddig egész jól bevált, de mostanában már ez sem használ. Visszabeszélnek, és alkalmi süketet játszanak. Ha nem tetszik a vacsora, nem eszik meg, pedig az édesanyjuk ezt hagyta meg nekem, hogy ezt kell enniük vacsorára. Ugye nem mondhatom, hogy “nem kapsz mást, ha éhes vagy, megeszed, ha nem, éhes maradsz”, hiszen hazajönnek a szülők és ha azt látják, hogy éhesen fektetem le a gyerekeket, akkor én leszek a hibás.

Így hát kifogytam az ötletekből, mivel tudnám ösztönözni a gyerekeket a jó viselkedésre, és helyre rázni az értékrendjüket, hogy lássák, milyen szerencsések ennyi játékkal, finom étellel és ilyen életmóddal.

Mit gondolsz a helyzetemről? Hogyan próbálkozzak és mivel?

Üdvözlettel, N. D.

Kedves D.!

Mindenekelőtt azt kell mérlegelned, hogy a szülők mennyire együttműködőek. Tudsz-e hozzájuk fordulni bizalommal, el mondhatod-e a gondodat, vagy süket fülekre találnak szavaid? A szülők hogyan látják gyermekeiket? Nem lehet, hogy túl engedékenyek, túl elnézőek, illetve nem foglalkoznak eleget velük?

Nyilván au pairként elég kényes a helyzeted, de velük is kell/ene beszélned, hogy közösen, együttes erőkkel lépjetek fel, hogy lássák a gyerekek, hogy azt a viselkedést, amit nem tűrsz meg (feleselés, tiszteletlenség, bármi), azt éppúgy nem tűri meg sem az apjuk, sem az anyjuk.

Ha nagyon nem sikerül a szülőket bevonnod egy ilyen féle beszélgetésbe – ám akkor is ha igen – a gyerekekkel mindenképp hagyd el a megvesztegetés módszerét (ha jól viselkednek, akkor lesz nassi vagy tévézhetnek). Ezt a módszert végszükség esetén még én is szoktam alkalmazni, de hosszú távon nem kifizetődő, mert: a gyerek mindig elvár valamit, és később ugyanezzel vág majd vissza. Megteszed számára ezt meg ezt, megkapod tőle azt meg azt, amit amúgy neki meg kellene tennie.

Amit ajánlani tudok az, hogy hivatkozz a dolgukra, a kötelességeikre. A nap/tevékenység elején vázold fel a gyerekek előtt, mit vársz el tőlük, illetve mi az aznapi terv. Amennyiben időben sikerül befejezniük a házit, akkor lesz még idő rajzfilmnézésre, vagy biciklizésre, esetleg kipróbálhattok egy új nassi receptet a konyhában, valamit közösen játszhattok, barkácsolhattok. Miért ne használnátok ki a fennmaradó időt vidám együttes játszásra vagy barkácsolásra, mint a házi feladat megírására vagy rendrakásra…


Ugyanakkor, ne feledkezz beszámolni arról is, hogy minden tettünknek van következménye. Ha ők nem végzik el a munkájukat, akkor sajnos egy csomó mindenről lemaradnak, mivel nem lesz idő rá.
Mindenkinek van feladata. Nekik az a feladatuk, hogy tanuljanak, mert ha nem úgy otthon, mint az iskolában megszidják őket, neked meg az, hogy rájuk vigyázzál. S ha együttműködnek, akkor egy csomó jó dolgot tudtok művelni. Mindig legyen a tarsolyodban egy-két érdekes tipp, amivel felcsigázod a figyelmüket és arra ösztönzöd, hogy minél hamarabb fejezzék be a dolgukat.

A hangodban ne legyen benne a büntetés hangsúlya, hanem tárgyilagosan közöld velük mit vársz el, s minek mi a következménye.
Nagyon fontos, hogy légy következetes, tartsd be, amit mondasz (akár játszást, akár megvonást igértél nekik)!
Sok sikert, jó próbálkozást!

Kosztándi Timi

Vélemény, tipp, ötlet? Alább írhatod!