A néptánc ereje | Zelegor Törpmanó

Idén fennállásának 15 éves évfordulóját ünnepli a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes, akinek a vezetője Both Zsuzsa és Both József. Ez alkalommal kérdezgettem Zsuzsát a népzene és néptánc iránti kapcsolatáról, annak pozitív hatásairól.

bothzsuzsa1

Both Zsuzsa 1972 december 21-én született Kolozsváron. Fő foglalkozása a néptáncoktatás, de 2006 óta egyre több időt tölt kézműveskedéssel. Azt szokta mondani, hogy “kéz- és lábműves”. 2006-ban végzett a “Babes-Bolyai” Tudományegyetem Bölcsészkarán, Néprajz –Angol szakon, majd két évig Magyarországon, a nádudvari Népi Kismesterségek Szakiskolájába járt esti tagozaton nemezelést tanulni.

Mióta néptáncolsz és hogy kerültél vele kapcsolatba?
Igazából nem emlékszem, hogy pontosan mikor kezdődött. Gyermekkoromban sokszor vakációztam

az édesapám szülőfalujában, Széken, ahol akkoriban még rendszeresen működött fonó (igaz, hogy már nem fontak, hanem kötöttek és varrtak a lányok) és három helyen rendezték a táncot is, mivel a falu három fő utcájának, Felszegnek, Forrószegnek és Csipkeszegnek külön táncháza volt. Én főleg a forrószegi táncházba jártam, mert az unokatestvéremék révén itt több barátom volt. Lenyűgözött már akkor az a szervezettség, amivel a tánchoz, táncházhoz viszonyultak. Illatot is érzek, ha ezekre a táncházakra gondolok. Erős naftalinillat hatotta át a levegőt, ahogy a lányok fersingje (szoknyája) forgás közben nekem csapódott. Több-kevesebb sikerrel el-eljártam az akkori kolozsvári táncházakba is, de igazából akkor kezdtem komolyabban foglakozni a néptánccal, amikor megismertem a férjemet, 1995-ben.  Akkor viszont elég intenzíven fogtam neki táncolni, majd táncot tanítani.

Szerinted milyen a jó néptánctanító? Milyen tulajdonságai kell legyenek?
Milyen a jó néptánctanító? Jó tanító és elsősorban jó ember kell, hogy legyen. Stabil lelkülettel rendelkezzen és kötélből  legyenek az idegei. Ha pedig nincsenek, fogadja el hibaként és ismerje be, hogy ő is csak emberből van. Szerintem sokan ott tévedünk felnőttként, szülőként, tanítóként, hogy rendíthetetlennek, tévedhetetlennek, hibátlannak próbáljuk magunkat beállítani. Legjobb tanáraim szemrebbenés nélkül ismerték be, ha nem tudtak valamit: „Nem tudom. De utána fogok nézni.” Beismerni, hogy nem tudhatunk mindent, ahhoz kell egy adag bölcsesség.
Jó tanítóként el kell fogadni a gyermekeket (vagy éppen felnőtt tanulókat) olyannak, amilyenek. Ne hasonlítsuk őket egymáshoz, az eredményeket csak  a saját képességeikhez mérten értékeljük. Táncban különösen fontos, hogy ne másoljon, hanem átvegyen, vagyis a saját képére, neki tetszetősre, hozzá illőre alakítsa a táncot (persze, betartva a szabályokat).

bothzsuzsa-joco

A jó néptáncos foglalkozáshoz szerintem elengedhetetlen a jó példa.

2003 –ban a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Népművészet Ifjú Mestere-díjjal tüntetett ki bennünket, 2012-ben az EMKE Kacsó András-díjban részesített az erdélyi magyar néptáncművészet minőségi műveléséért és a népművészet értékeinek széleskörű megismertetéséért. De igazából nem is ezekre vagyunk büszkék, a valódi értékek nem ezeken a papirosokon vannak, hanem idős, falusi mestereink szeretetében van a valódi kitüntetés.

Évek óta ezzel foglalkoztok Jocóval. Nyomon tudod-e követni tanítványaid életét? Észreveszel-e náluk olyan életmozzanatot, ami azáltal vált sikeresség, mert anno néptáncot tanultak?
Bizony, lassan húsz éve tanítunk . Ez alatt az idő alatt pedig igencsak sokan megfordultak a kezünk között. Naivság lenne azt várni, hogy mindenkihez egyaránt eljusson, egyformán mélyre hasson a néptánc-adta lehetőség. Meg kellett tanuljunk annak a néhány embernek örvendeni, akik folytatják, s nem azokon szomorkodni, akik teljesen hátat fordítottak ennek a világnak. Tanítványaink között szép számban vannak olyanok, akik egy Isten háta megetti kis faluban próbálnak közösséget összefogni, vagy valahol táncot tanítanak, többen hivatásos táncosként helyezkedtek el,de azoknak is nagyon tudok örvendeni, akik a népzene, a néptánc révén tudják kiengedni magukból a heti fáradtságot, akik „csak úgy” táncolnak időnként egyet, mert jól esik.

Létezik-e olyan, hogy néptánc, mint fejlesztő tevékenység különböző mozgás- vagy szellemileg sérült gyermekeknek?
Szerintem nagy lehetőség van benne. Pszichológusok, pedagógusok tudományosan igazolták, hogy bizonyos mentális zavarok, viselkedési rendellenességek gyógyíthatók, illetve megelőzhetőek bizonyos mozgással, különösen az összehangolt mozgást jelentő tánccal, játékkal. A dadogás, a depresszió, az agreszív magatartás, diszlexia, stb., ezekre a tánc mind jótékony hatást fejt ki. Sok olyan esetet láttam idős, falusi embereknél, hogy amikor megszólalt a muzsika, úgy jött közel a zenekarhoz, hogy járni alig tudott, és mégiscsak sántítva, de kiállt egyet táncolni, egy csapásra alakult át virtuóz fiatalemberré. Nem egyszer szomorúságomban lett táncolhatnékom és tánc közben annyira felszínre került a bánatom, hogy utána mintha levették volna rólam, úgy megkönnyebbültem. Vagy olyan időszakom is volt, amikor csak gyimesi keserveseket hallgattam, mert éreztem, hogy meg kell általuk tisztulnom. Szerintem a népzene, a néptánc egyike azoknak az eszközöknek, melyek megkönnyítik az életünket. Rajtunk áll, hogy élünk-e vele vagy sem.

Kiknek és hány éves kortól ajánlod a néptáncot?
Én mindenkinek ajánlom, kortól, nemtől, társadalmi hovatartozástól függetlenül. Az óvódáskorúaknak, kisiskolásoknak ott van az a rengeteg népi játék, melyek mintául szolgálnak a későbbi táncos szokásokhoz. Rászoktatnak az együtténeklésre, az énekre való mozgásra.

neptanc

Férjemmel, Jocóval együtt néptáncot tanítunk óvódákban, iskolákban, tánccsoportokban vagy tanfolyamokon,nyári táborokban, táncházakban, s ha alkalom adódik, külföldön. Tanítványaink 2 és fél évestől 7o évesekig vannak. Igen, 7o. De nem azért, mert itt van a határ, hanem azért, mert azon felül még nem volt tanítványunk. Eddig.

Az ifjaknak egy hatalmas lehetőség a megmutatkozásra, a virtuózitásra. És ahogy az ember korosodik, úgy lesz a tánca is egyre letisztultabb, nyugodtabb, elmúlik belőle a bizonyítási vágy, a megfelelési kényszer és így lesz képes egyre nagyobb mélységeket megélni.

Miért jó néptáncolni? Mi az a plusz, amit ad a néptánc más hasonló, gyerekeknek szervezett tevékenységhez képest?
A mai világ a gyermekeket a teljesítményekre hegyezi ki. Sporttevékenységek, versenyek, vetélkedők, megszerezni egy adott pontszámot, ha kell, a más lenyomásán keresztül is. Én úgy veszem észre, hogy azok a gyermekek, fiatalok, akik egy néptáncos közösségbe tartoznak, magukat családtagoknak tekintik egy adott csoportban,az pedig eleve magával hozza az egymásra való odafigyelést. Andrásfalvy Bertalan szépen, egyszerűen fogalmazza meg:

A tánc felfokozott, művészi mozgás. Nem gyakorlati, „hasznos” tevékenység, hanem érzelmek, indulatok megélésének, kifejezésének és megszelídítésének eszköze, nyelve. Kifejezheti, elmélyítheti a szeretetet, a kapcsolatot, az egybetartozást, és kifejezheti a harcot, a vetélkedést, a gyűlöletet és a küzdelemre készülődést. Az embert ezek a szélsőséges érzések mélyen érintették a kezdetektől.

Vélemény, tipp, ötlet? Alább írhatod!