Az igazsághoz vezető út (interjú Boldizsár Ildikóval) | Zelegor Törpmanó
portré 2014

Boldizsár Ildikó, szerkesztő, mesekutató, író, kritikus, esszéista, etnográfus, egyetemi tanár, meseterapeuta; a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója.

Mit jelent Ön számára a mese? Hogyan határozza meg?

Számomra minden mese egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy kapcsolódjak a benne felkínált utakhoz; lehetőség arra, hogy ismeretlen külső és belső világokat ismerjek meg, és lehetőség arra, hogy mindennap kicsivel komplexebb módon lássam önmagam és a körülöttem élőket. Ha azonban a mesét „tudományosan” kell meghatároznom, azt mondanám, hogy a mese olyan történet, amely azt mutatja meg, miként lehet megvalósítani a belső összerendezettség állapotát.

Milyen a jó mese?

A jó mese alapja mindig egy konfliktus, amely megoldódik a történet végére. Konfliktus nélkül a hős nem tudná megmutatni, mennyit ér, s milyen bátor. De a jó meséhez az is hozzátartozik, hogy a konfliktus megoldódik a mese végére, méghozzá úgy, hogy a megoldás érvényes útmutatóként mindenki számára utánozható minta lesz. A jó mese végső soron az igazsághoz vezető utat mutatja meg.

Hogyan, milyen szempontok alapján válasszon a szülő mesét? Létezik-e egyfajta javasolt fokozatosság a mesék kiválasztásánál (életkor, élethelyzet szerint)?

A szülő akkor jár el legoptimálisabban, ha igyekszik minél többet és többfélét mesélni a gyermekének, lehetőséget teremtve a gyermeknek ahhoz, hogy majd ő kiválasztja a neki tetsző és fontos meséket. A szülőnek nem kell meseterapeutát játszania otthon, az ő dolga leginkább az, hogy megteremtse azokat az intim pillanatokat, amelyekben a mese az összekötő kapocs közte és gyermeke között. Én nem szoktam a szülőknek életkor és élethelyzet szerinti meséket ajánlani, hiszen minden gyerek más és más. Ehelyett inkább arra biztatom őket, hogy legyenek erős érzékelő kapcsolatban a gyermekkel, ismerjék meg minden rezdülését, s akkor mindig tudni fogják, melyik mesére van éppen szükség.

Mivel ismertesse meg inkább a szülő a gyerekét: népmesével (nem ismerjük a szerzőjét) vagy műmesével (ismerjük a szerzőjét)?

Mindkettővel. A népmeséket éppúgy kár lenne kihagyni a repertoárból, mint a műmeséket. Csodálatos szerzői mesék („műmesék”) születtek az elmúlt száz évben, éppen ezért a gyermekirodalom klasszikusai kihagyhatatlanok a gyerekek életéből. Ugyanakkor a népmesék is fontos szerepet töltenek be a fejlődésben. Hogy csak egy példát említsek a sok közül: a magyar népmesék egyrészt szellemi gyökereinkhez kapcsolnak bennünket, másrészt megtanítanak az univerzális értékrendre is.

Mennyit és mikor meséljen a szülő (ideális esetben)? Ha nem gyakorlott mesemondó, akkor nyugodtan olvashat?

Erre nincs semmiféle szabály. Annyit és akkor meséljen, amikor mind neki, mind a gyermeknek jólesik a mesemondás és a mesehallgatás. Ha máskor nem, este azért próbáljon meg időt szakítani rá. Kényszerűségből azonban soha ne üljön le mesélni, mert akkor csak feszültség és távolság keletkezik ellazulás és összekapcsolódás helyett. A fejből való mesemondást mostanában övezi valamiféle kényszeresség, pedig sokkal jobb egy mesét könyvből jól felolvasni, mint rosszul elmesélni.

Mit jelent az, ha gyermekünk minden este egy bizonyos mesét kér újra és újra? És mit jelent az, ha a gyermekünknek nincs kedvenc meséje, vagy csak nagyon rövid ideig van?

Ha a gyermek újra meg újra ugyanazt a mesét kéri, azt jelenti, hogy fontos számára a történet. Önmagára vagy élete szereplőire ismer benne, de az is előfordulhat, hogy amikor először hallotta a mesét, olyan jó érzések keletkeztek benne mesehallgatás közben, hogy ezt akarja újra meg újra átélni. Ha a gyermeknek nincs kedvenc meséje, valószínűleg nem hallott olyan mesét mostanában, amely aktuálisan hozzákapcsolódhatna az életéhez. A gyerekek nagyon gyorsan fejlődnek, változnak, szinte szükségszerű, hogy kedvenc meséik is velük változzanak, méghozzá ugyanilyen sebességgel.

Hogyan enyhíthetjük gyermekünk szorongását a mesebeli gonosztól (boszorka, hétfejű sárkány stb.)? Folytassuk-e a mesélést vagy inkább derűsebb mesét olvassunk helyette, ha az épp olvasott mese gonoszától megijed a gyerek?

A gyermek nem a mesebeli gonosztól szorong, hanem egy olyan élethelyzet megismétlődésétől, amelyben már találkozott az illető gonosz valósághű másával… Ha a „gonoszos” mesét már elkezdtük, mindenképpen meséljük végig, mert így megtaníthatjuk arra, hogy a szorult helyzetekből ki lehet kerülni. Ha erősen tiltakozik az ilyen mesék ellen, semmiképp ne erőltessük. Eljön majd az idő, amikor pszichéje megérik a nehezebb történetek számára is.

Mennyire helytálló még illetve lehet-e aktuálizálni a népmesék üzenetét a mai ember számára?

A mai ember kissé távol került azoktól a tanításoktól, amelyek a népmesékben őrződtek meg számunkra. Ennek ellenére a tanítások semmit nem veszítettek jelentésükből, és ugyanolyan érvényes igazságokat hordoznak, mint keletkezésük idején. Sajnos ma már sok idő és türelem kell ahhoz, hogy ez a jelentésréteg is megnyíljon előttünk, de mindenképpen megéri a fáradozást. Életünk lesz szebb és gazdagabb tőle.

Kosztándi Tímea,

családi élményszerző

Vélemény, tipp, ötlet? Alább írhatod!