Így lettem egy anya a faluból | Zelegor Törpmanó
mathe-kriszta

Máthé Kriszta magyartanári és újságírói végzettséggel. Háromévnyi székelyföldi tanári munka után 2006 őszén Moldvába ment tanítani párjával, Adriánnal. Azóta Frumósza nevű faluban élnek.

Sok Moldvát megjárt személy számára az ott (itt?) töltött évek inkább erőpróbát, kalandot, önmaga határainak a feszegetését jelentette. Ti már lassan 8 éve, hogy kinn éltek. Miért?

A kilencedik tanévben vagyunk benne, amióta vállaltuk ezt a feladatot. Jómagam szakképzett tanárként a frumószai iskolában tanítok heti 18 órában 88 gyereket. Adrián a magyar házban tanít. Összekötve a szálainkat, ameddig én az elméleti részét viszem az magyar nyelvű oktatásnak, addig Adrián gyakorlatban támogat.

Kalandot soha nem jelentett ittlétünk, a határaim feszegetéséről is csak később tett bizonyságot, akkor már nem volt mit tenni. Kemény munkát és kitartást, egyik részről, végtelen szabadságot másik feléről. Érthetőbben fogalmazva, itt nincs meg az a nagyon szigorú munkaterv, a helyi román tannyelvű iskolában elég szabad kezem van, majdnem azt tanítok, amit akarok. Ez kezdetben óriási szabadságot jelentett.

Hogy miért maradtunk itt?

Magyartanárként el sem tudok képzelni szebb feladatot az életemben, mint csángó gyereket tanítani az anyanyelvének értékére és szépségére.

Mi az, amiért gyermeked is Moldvában neveled? Mi az a plusz, ami számodra, számotokra nyújtani tud a székelyföldi léthez képest?

Luca lányunk még nem volt megfoganva, amikor arról kezdtem beszélni, hogy csodás lesz itt nevelni őt. Az emberekben, a csángó világban rejlő nyers és természetes lét, ami valódi és leutánozhatatlan értékrendet nyújt, ennek a keretébe nőni fel, bizony életre szóló vért lehet számára. Székelyföldön Sepsiszentgyörgyön nőtt volna fel a gyerekünk, itt Moldvában Frumószán egészen más világ van. Természetesebb és erősebb, ez pedig belé ívódik.

Fontos szempont a kétnyelvűség is. Itt Frumószán magától tanul meg románul, ez nagyon hasznos.

Pici gyermekkel kerültél vissza Csángliába. Pakoltál-e fel magaddal terveket, elvárásokat, reményeket?

Egy hetes volt a lánykánk, mikor a kórházból egyenesen a frumószai magyar házba hoztuk. Nem volt komplikációmentes a születése, ezért az orvosom többször is javasolta, hogy egy darabig maradjunk inkább a szárazpataki saját otthonunkban a babánkkal, hogy legyünk kéz alatt, ahogy ő fogalmazott. De én indulni akartam. Oda vinni, ahol élni fogunk, ahol dolgunk van. Semmi bajunk sem lett, de én ezt tudtam, hogy így lesz.

mathe-kriszta3

Egyetlen egy tervem volt, lélektervem, hogy az első két évet Lucával töltöm. Együtt. Ketten. Az érzelmi biztonság alapköveit az első két évben lehet letenni.

Ennyi volt, amit megfogadtam magamnak, hogy ezt nem mulasztom el. Ezért döntöttem úgy, hogy átadom a frumószai munkámat a maga teljességében Eszternek, aki akkor érkezett, hogy iskolai óráimat átvegye. Aki ismer, tudja, hogy nehezen volt elképzelhető, hogy ezt a maga valóságában megtehessem. Hogy ne szóljak bele, hogy ne…

Hosszú lenne a lista. De tényleg átadtam, ha kérdezett jószívvel feleltem, de magamtól soha.

Így lettem egy anya a faluból. Csodás érzés még ma is felidézni. A frumószai anyák megnyíltak, olyan realista természetességgel kezdtek el magukról, anyaságukról, szülésélményükről mesélni, hogy megesett, hogy hálát adtam a jó Istennek, hogy nem hamarabb fogtak bele a mesélésbe, de természetesen nagy megtiszteltetésként éltem meg ezeket a történeteket.

Gyakorlatban pedig egyszerűen mesében illő, amit tettek. Lánykánk 6 hetes koráig majd minden nap felakasztottak egy tarisnya ételt a kapunkra. Tyúkhúsleves mindig volt benne, s másodiknak ki-ki mit gondolt. Soha nem tudtam, hogy melyikük akasztotta ki. Úgy pakolták, hogy ne keljen visszaadnom az edényeket, így titok maradt, hogy kik voltak.

Most kérdezd meg akkor, hogy miért is van bennem ekkora maradásvágy! :)

Voltak-e benned kétségek, félelmek kisgyermekes csángóföldi életetekkel kapcsolatban? Ha igen, ezek mennyire voltak helytállóak, illetve mennyire épültek le az idők során?

Aggodalmakról beszélhetek inkább. Például a betegségekkel kapcsolatban. Frumószán taknyosan is jár a gyerekek iskolába, így a magyar házban is megfordul naponta legalább egy köhögős, taknyos gyerek. Jó, na, nem egy, minimum öt… Számomra ismert orvos pedig nincs a Kárpátok ezen felén, így inkább ettől féltem. Az anyatejben volt minden bizalmam, s teljesen igazam volt, Lucus egyszer volt beteg bébi korában. Közben a gyereknevelés alatt kitapasztaltam az aromaterápiát, esszenciális olajakkal kezdtem el védeni a baktériumok, fertőzések ellen, amiből aztán kialakult az olajas Kriszta nevem is, hiszen annyira bevált és használt az olaj, hogy sok anyának utat mutathatok azóta is ezen a téren. Aggasztónak tartom, hogy milyen gyorsan és gyakran divat ma gyógyszert adni a gyerekeknek az azonnal gyógyulás elvárás-szerű nyomása alatt. Erre nincs szükség, figyeljünk inkább jobban, gyógyítsunk lassabban, de mélyebben, erről szoktam írni gyakran, és ehhez adom az aromaterápiában szerzett tapasztalataimat.

Mindketten taníttok. Hogyan tudjátok megoldani a kicsi felügyeletét?

Luca velünk van a magyarórákon, amelyet épp a magyar házban tartunk. Hogy is írjam le érthetőbben? A Magyar házban levő osztályterem és a háló- (egyben gyerek-)szobát egyetlen küszöb választja el egymástól, így könnyen átjöhet órára. Kezdetben átmászott. :)

mathe-kriszta2

Szóval, így oldjuk meg: akinek a házban van órája, annak Luca a segédje.

Most hogy négyéves elmúlt, egészen más a helyzet, de amikor két esztendős korában váratlanul naponta négy órát tartottam a magyar házban, az azért meredek volt. Egy hónapig megviselt, hiszen Luca anyatejes volt akkor még, és nagyon kicsike ahhoz, hogy csendben üljön négy órát. Az a december nem volt szép hónap, feszült voltam és ideges, folyton azt néztem, hogy mennyi az idő… Egyszer aztán leültem, s eldöntöttem, hogy változtatok ezen az egészen, mert én nem tudok, nem akarok feszülten órát tartani. Én nagyon szeretem a szabályaimat, akkor is így oldottam meg a problémát… Minden órám előtt felírtam egy kis feladatot a táblára, szóltam, hogy ha ki kell mennem Lucával, akkor azzal kell foglalkozzanak a gyerekek. Így kiutat kaptam. Igazából egyszer vettem hasznát ennek a kiútnak, de végtelenül megnyugodtam.

Persze sok vicces helyzet volt. Luca már beszélt, pelenkát sem használt már, és az 50 perces nyugton ülés is nehéz lehetett volna számára, de ő nagyon jól elvolt a gyerekek között. Két hónap után mondatokban kezdett beszélni…Megesett az is azután, hogy óra közepén felkiáltott, hogy: – Anyaaaaaaa, cici kell!

Milyen egy átlagos hétköznapotok?

Luca óvodába jár a frumószai román óvoda középcsoportjába. Reggel én viszem, Adrián hozza déli 12-kor, 13 órára érek haza én az iskolából, akkor ebédelünk, majd egy értékes együtt töltött óra következik, amikor mesélünk, beszélgetünk, összebújunk. 15 óra körül kezdődik a nap második fele, olyankor telefonon beszélgetek, egyeztetek, készülők a délutáni óráimra, 16 órától 18 óráig iskolában vagyok, onnan haza térve meg az esti dolgok, vacsora, fürdés, mese, beszélgetés.

mathe-kriszta1

Én úgy tartom, hogy az ideális szülő-gyermek program nem más, mint a teljes egymásra figyelés. Maga a program csak egy keret.

 

Érthetőbben fogalmazva… A Jégvarázs mesefilm teljes rajongásában úszik most a lányunk. Naponta többször kéri, hogy játszódjunk le részleteket a mesefilmből. Ilyenkor szerepeket oszt ki, elmondja, hogy miként kell reagálni, mit kell mondani, ilyenek. Ezek a szerepjátékok csodás programot jelentenek számunkra, képzeld, még a haját is úgy fonom be, mint a főszereplőnek.

Néha elmegyünk egy pár napra Frumószáról, olyankor bábszínházba járunk vagy korcsolyázni, ilyenek… Itt is az a fontos, hogy valóban együtt legyünk.

Tanár, szülő, vállalkozó. Mennyire ütközik a három szereped?

Az explicitás, a világos, érthető megfogalmazás az alapja mindháromnak. Van egy hasznos módszerem, maximálisan figyelek, amikor figyelek, bármelyik szerepembe is legyek, hogy a Te fogalmazásoddal éljek.

Mitől töltődsz fel? Mitől érzed azt, hogy általa, vele szebbé tudod varázsolni életed, környezeted?

Olvasással töltődök, ha pedig segíthetek valakin, azzal varázsolom széppé a napomat.

Mi az, amire fekteted a hangsúlyt a gyermeknevelésben, amit mindenképp át szeretnétek adni a lánykátoknak?

Hogy bízzon magában, saját értékeiben, leutánozhatatlan, egyéni mivoltának legyen tudatában. Tudod, kiszámíthatatlan, hogy meddig lehetünk mi szülők gyermekeink mellett, ezért gyerekkorukban kell felvértezzük őket minden jóval, amiből később táplálkozhatnak. Mindennek a fontosságát az érti igazából, aki mellett már nincs ott az Édesanyja, mire Anyává válik.

Szerinted milyen érzés lehet a frumószai magyartanár gyermeke lenni Frumószán?

Megkérdezhetem a Lánykánkat?

- Nagyon jó! – válaszolja, majd szorosan átölel.

Kosztándi Tímea,

családi élményszerző

Vélemény, tipp, ötlet? Alább írhatod!